Gyakran fordul elő, hogy az esti játék idején addig nem látott plüssfigura, kisautó vagy épp újabb építőkocka kerül elém.  Szerencsések a fiúk, hogy nagy a család, a baráti kör, és viszonylag sok alkalmat lehet ünnepelni. Viszont a saját gyerekkori tapasztalatom szerint mindig szükséges egy-egy olyan tárgy, amihez aztán több dolgot, élményt lehet kötni a későbbiekben.

Vincével már a biztonságos járás után elkezdtünk motorozni, majd, miután elérte a minimális magasságot, egy tanulóbiciklivel folytattuk. Ez lett a mi szuper, közös apa-fia programunk. Ő gurul, ahogy csak a kis kerekek bírják, az apja meg szalad vagy teker mellette, ügyelve a járókelők, az autók és a környezet biztonságára. Gyakorlott kerékpárosként a kilométeróra közeli barátom, de a viseletes kis kerekek mutatják, hogy komoly távok vannak már a pici lábakban is.

Az elmúlt napokban kezdtük Donáttal a nyuszis gurulót kipróbálni. Rögtön látszik, hogy a sport szeretete öröklődik 😉  Hamarosan hárman fogjuk róni a környező utcákat, és reszkessen a római Duna-part is, mert jövünk. Nem tántoríthat el bennünket sár, pocsolya, szél vagy verőfényes napsütés, csak öltözzünk fel az időjárásnak megfelelően.